“Egykor nyírfákon hintáztam és arról álmodom, bárcsak újra megtehetném…
Az élet ösvény nélküli erdő, ahol az arcodat nap égeti és leszakadt
pókháló csiklandozza.
És az egyik szemed sír a gallyak karcolásától.
Elmennék a Földről egy időre, majd visszatérnék újrakezdeni…
Szeretnék felmászni a nyírfára, fel a fekete ágakon a hófehér Mennyország felé,
míg a fa nem bírná tovább. Ám lehajtaná koronáját és engem lerakna megint.
Jó lenne elmenni, majd visszajönni.
Van annál rosszabb is mint nyírfán hintázni.”
Robert Lee Frost
